| Főoldal : A morális válság tönkretette az évadot |
A morális válság tönkretette az évadot
Bohus K. 2014.12.04. 16:34
Előbb Kvasznovszky József értékelte a szezont, majd a helyére beugró Boér Gábor nyilatkozott.
– Ha diplomatikusan akarunk lenni, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy ebben a félévben több volt, vagy inkább sok benne maradt. Egyetért?
Kvasznovszky József: – A vezetés az első hat hely valamelyikének megszerzését tűzte ki a csapat elé, olyan opcióval, hogy pontszámban ne legyen jelentősen leszakadva az előtte állóktól. A célkitűzés azonban már az átigazolási időszak végére majdhogynem irreálissá vált, ugyanis az általunk leigazolni kívánt támadók és támadó középpályások nem kerültek a klubhoz. Tárgyaltunk többek között olyan egykori játékosainkkal, mint Ács Levente, vagy Szabó Tamás, szívesen láttuk volna Tasi Robit, aki végül a Rákóczinál kötött ki, és még három komoly erősítést jelentő támadóval is egyeztettünk, leigazolnunk viszont egyiket sem sikerült. Pedig az előző év rámutatott arra, hogy ezen a téren jelentősen erősödnünk kell, ha komoly tényezőként akarunk megjelenni a színen.
– A klubnak tehát nem sikerült vérbeli befejező csatárt igazolnia, a nyáron mégis megvált jószerivel egyetlen támadójától, Csák Zoltántól, aki hét góljával a második legeredményesebb játékos volt az előző évben…
K. J.: – Zoli eltávolításával nem teljesen értettem egyet, ugyanis gólerős labdarúgóról van szó, az is igaz viszont, hogy az edzéseken mutatott hozzáállása rendkívül gyenge volt. Lovas Tamás személyében igazoltunk ugyan támadót, neki azonban vidéken sikerült megfelelő munkahelyet találni szeptemberben, emiatt nem tudott edzésekre járni. A fenti történések ellenére a célkitűzésünk nem változott. A szezon során végig erősen éreztük egy gólerős befejező csatár hiányát, mert a helyzeteink minden mérkőzésen megvoltak, de az értékesítésükkel hadilábon álltunk.
– A tizennyolc lőtt gól tényleg nem túl sok!
K. J.: – Több játékossal próbálkoztam az ék pozíciójában, de egyik megoldás sem hozta meg a várt sikert. Korábbi házi gólkirályunkra, Styecz Milánra is jobban figyeltek az ellenfelek, így ebben az időszakban csupán kétszer volt eredményes. Komoly hátrányt jelentett számukra, hogy a korábbi évben vezérszerepet betöltő, és három-négy hazai mérkőzést is eldöntő kulcsfigura, Baranyai Béla ebben a szezonban már nem tudta tudását érvényesíteni. Az őszi idényünket mindez alapjaiban határozta meg, hiszen az orosházi labdarúgás utóbbi húsz évének egyik legkiemelkedőbb tudású játékosa, néhány fellépést követően felhagyott a labdarúgással.
– Más posztokon azért akadtak kiemelhető produktumok?
K. J.: – A mérsékelt szereplés a halványabb egyéni teljesítmények összességéből fakadt. Talán Bordás Daniról mondható el, hogy magasabb szinten teljesített és Szabó Norbi mentális ereje emelhető ki ebben a szezonban. Az egyénekre szabott részletes értékelést ezúttal mellőzném, mert nem lenne korrekt a részemről, ha most nekiállnék szapulni néhány játékost, hogy nem tett meg mindent a közös sikerekért. A magam részét vállalom, de az is jót tenne a csapatnak, ha néhányan végre a pályán is betöltenék a vezérszerepet, nemcsak az öltözőben. Amennyiben ez megváltozik, és a klub tud néhány gólerős támadót igazolni, szép tavasz előtt áll, ugyanis Boér Gabi kezeiben jó helyen lesz a „gyeplő”, ebben biztos vagyok.
– Visszatérve az elmúlt idényre: melyik meccsre a legbüszkébb, és hol érezte legkellemetlenebbül magát?
K. J.: – A legszebb emléket egyértelműen az élvonalbeli Dunaújváros kiverése jelentette a Magyar Kupából. Ezen a mérkőzésen a csapat erőn felül teljesített, és kiváló rajtot vettünk a Szentlőrinc idegenbeli legyőzésével is. Nehezen éltem meg a REAC elleni idegenbeli mérkőzést, hiszen már két góllal vezetünk, végül szinte saját magunkat vertük meg. Hasonlóan fájó élményt jelentett a Székesfehérvárott elszenvedett négy-nullás kudarc, ahol erőteljesen érződtek a csapaton bizonyos morális problémák, melyek gyökerei korábbra nyúltak vissza.
– Ha jól emlékszünk vissza, gyakorlatilag ezzel telt be az a bizonyos pohár…
K. J.: – Igen, a mérkőzést követően kértem az elnök urat, hogy üljünk le, beszéljük meg a csapat körüli dolgokat, mert változtatnunk kell. Ennek módjáról és a személyi anyagot illető módosítások tekintetében nem voltunk egy véleményen, melynek következtében közöltem vele, hogy lemondok vezetőedzői megbízatásomról.
– Szakmailag milyen az idei bajnokság mezőnye?
K. J.: – Egyre több korábban magasabb osztályt is megjárt labdarúgó kerül a csapatokhoz, ami magával hozza a színvonal emelkedését. A bajnokság rendkívül kiegyensúlyozott, kis túlzással élve, bárki megverhet bárkit ebben az osztályban. Példaként megemlíteném, hogy a Gyula otthoni legyőzését követően a nyolcadik fordulóban tizenhárom ponttal a zsebünkben utaztunk Monorra. Amennyiben nyerünk, a második helyre lépünk. A helyzeteink megvoltak ugyan, de egy-nullára kikaptunk. Ez a vereség volt a megjelenő morális problémáink egyik forrása, a következmények pedig ismertek, ami a lemondásomhoz vezető fehérvári meccsen csúcsosodott ki.
Kvasznovszky József ősszel 11 bajnoki mérkőzésen irányította az Orosháza FC-t, amelyeken 14 pontot szerzett a csapat a maximális 33-ból. A váltáskor a 12. helyen álltak a sárga-feketék 13–14-es gólaránnyal, ami 42,4 százalékos teljesítményt takar. Az átmeneti meccsen megbízott edzőként Csizmadia Imre ült le a kispadra, az idény utolsó három találkozójára pedig Boér Gábor készítette fel az együttest. Az A-licences edzői végzettséggel rendelkező 32 esztendős szakembernek mindenféle végeredményben volt része a csapat élén eltöltött nyúlfarknyi időben. Személye kapcsán általános vélekedés, hogy jó döntés volt a megbízása, de egyelőre csak találgatások folynak arról, tavaszra is marad-e, avagy kizárólag az utánpótlásra fókuszál majd, mivel augusztustól az OMTK-ULE szakmai vezetőjeként dolgozik főállásban.
– Szénáson már irányított felnőtt csapatot, ez a feladat mégis igen komoly szakmai kihívást jelenthetett, ha jól sejtjük!
Boér Gábor: – Mindenekelőtt még egyszer szeretnék köszönetet mondani az OMTK-ULE vezetőségének, hogy „elengedtek” az OFC kispadjára. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az edzői pályám elején ilyen felelősségteljes feladatot kaphattam. Bár rövid, de annál mozgalmasabb egy hónap áll mögöttem, ami pozitív élményként kerül be az életembe. Nagyon nehéz helyzetben vettem át a csapat irányítását, ami legfőképp a mentális problémákban mutatkozott meg. Az volt a tervünk, hogy az utolsó három játékkörben kicsit megváltozzon a gárda szemlélete, valamint stabilabbá váljon. Ezt úgy érzem sikerült megvalósítani, és bár a játék minősége még nem volt megfelelő, de a fiúk hozzáállása a munkához rendben volt. Nagyon nehéz három mérkőzés várt ránk a hajrában, és a kilenc megszerezhető pontból négyet tudtunk abszolválni, ami jelen helyzetünkben reálisnak, és talán elfogadhatónak is mondható.
– Kicsit nagyobb szerencsével talán lehetett volna ez hat pont is…
B. G.: – Meggyőződésem, hogy Fortuna a mellé szegődik, aki megdolgozik érte, ez alapján is sok munka vár még a csapatra! Azt mindenképpen szeretném megköszönni a srácoknak, hogy fiatal korom ellenére maximálisan elfogadtak, és bíztak bennem. Úgy érzem, remek kapcsolat alakult ki közöttünk, és valóban tűzbe mennénk egymásért, ami elengedhetetlen a sikerhez. Összefoglalva az elmúlt egy hónapot, elmondhatom, hogy nagyon élveztem a munkát.
– Lát esélyt a közös folytatásra?
B. G.: – Nem egyszerű a kérdés… Ez a feladatkör teljes embert igényel. Nagyon motiválna a további közös munka, azonban az Utánpótlás Labdarúgó Egyesületnél betöltött pozícióimmal biztosan nem tudnám hosszú távon összeegyeztetni a feladatot, és a gyerekek is nagyon a szívemhez nőttek, nem szívesen hagynám őket sem cserben. Remélem azonban, hogy hamarosan pont kerül a nyitott kérdésekre, és egy sokkal sikeresebb félév vár a csapatra! A városnak szüksége van egy jó, egymásért küzdő és nem utolsó sorban sikeres NB III-as alakulatra! Végszóként ezúton kívánok minden kedves olvasónak és sportbarátnak kellemes ünnepeket, valamint boldog újesztendőt!
Bakulya Mihály / www.bmsextra.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
